9. rész

 Előző rész tartalmából:
Harry szemében az elkeseredettség látszott mikor besétált a házba.  
- Köszi Louis. 
- Szívesen.  De mit is? - nevetett majd a hajába túrt.

9. rész

- Mivan? - kérdeztem lesokkolva Louistól. Ezt nem mondtam komolyan. Vicceltem, vagyis Harryt próbáltam lekoptatni. - kerekedett ki a szemem az előző válaszán.
- Na jó, nyugi. Csak hülyéskedtem. - ütött bele a vállamba.  - De ha nagyon akarod azért elmondhatod, hogy mi volt ez az egész!
- Nem tudom, nem így akartam, tudom, hogy neked barátnőd van de nem tudtam mit tenni. Le kellett magamról kaparni Harryt.
- Áhá. Megértem. Eléggé rád szállt az utóbbi pár napban- nevetett a kerítésnek dőlve.
- De akkor nem haragszol?
- Miért?
- Mert most csaltad meg Eleanort.
- Kit?
- Eleanor Caldert.
- Miért csaltam volna meg?- értetlenkedett.
- Az előbb megcsókoltál. Kb. öt perce. Nem rémlik?!
- És ennek mi köze El-hez?
- Hát tudtom szerint most vele jársz.
- Ja, dehogy. -  nyújtotta meg az A betűt. - Az csak a banda miatt van. A szerelmes Eleanor és Louis csak szerep. Fizetnek nekem, hogy járjak vele. És amíg nincsen egy másik, komoly kapcsolat a láthatáron addig ez nekem csak plusz jövedelem. Neki pedig hírnév.
- Ohh értem. Akkor ez ilyen megjátszott dolog.
- Pontosan. Mindenki jól jár.
- Érdekes. - vettem tudomásul a valóban új és eléggé titkos tényt.
- Az, érdekes. De most beszéljünk a kis hazugságodról. - tért vissza Lou az eredeti témához. - Mit kellene tennem?
- Hát először is az mond meg, hogy benne vagy-e?
- Mindenképp. -nevetett.
- De mi lesz Eleanorral? - kérdeztem.
- Ja, addig vel külön válnak az utaink. Amúgy is eléggé rosszindulatú velem mostanában.
- Rendben. - hunyorogtam, mert azóta a nap már teljesen a szemembe sütött. Pedig már majdnem fél 4 volt.
- Gyere menjünk be. - előzött meg Louis a kijelentéssel.

Ahogy beléptünk a házba egyenesen egy étkező és konyha szekcióba értünk. Szemben egy fekete falépcső volt, ami nem volt túl gyerekbiztos. Igazi agglegény lakás. Piros-fehér és fekete színösszeállítás. Az egész házon a tisztaság és egyben a kihaltság uralkodott. A fiúk ketten laktak itt szóval egy kicsit furcsa volt belépni. Azzal a tudattal, hogy bármikor összefuthatunk Harryvel egy szál alsógatyában. Vagy akár egy fogkefével a szájában. Nem sok lány mondhatja ezt el magáról. Láttam Harryt fogat mosni. Ja és eközben Louis Tomlinson kezét fogtam. Ja, és ezt mindet teljesen legálisan. Igen, végig amíg beértünk el se engedte a kezemet. Szorosan összekulcsolva  tartotta, és ez mit ne mondjak azért egy kicsit még kényelmetlen volt. Hiszen amúgy alig ismerjük egymást. És még furább volt, hogy ezt lepleznem kellett. Az egészet, hiszen most én vagyok az új barátnője. Ezt ahogyan átgondoltam kicsit furcsán hangzott. Én vagyok Louis barátnője mégse érzek iránta semmit és ő se irántam. Vehetjük úgy is, hogy az egész egy hazugság... Sőt valójában ez az is. Egy marha nagy hazugság amiből eléggé nehéz lesz kimászni. Ha pedig kiderül akármi is akkor az elronthat akár mindent is. ///ez rímelt... nagyon menő vagyok :D *szerk.megj.///

-Louis- hallottam Harry hangját az emeletről. - beszélnünk kellene fel tudsz jönni? - Nem tudom Harry mit csinálhatott de eszméletlen dübörgés volt fent.
- Nem tudok most, vendégem van. - erre a kijelentésre minden mintha megfagyott volna. Harry léptei szakították meg a csendet aki trappolva szaladt le a lépcsőn.
- Miz, mit keresel te itt?
- Hozzám jött. Öt perce már találkoztatok. Nem? - nézett felváltva rám és Harryre Louis.
- De, az előbb találkoztunk. - mondtam teljes nyugodtsággal, vagyis  próbáltam. Mivel belül iszonyúan féltem ettől az egész hazugságtól.

-Na jó, unom ezt a beszélgetést. - fordult sarkon Harry és bement a nappaliba. A kis flegma. Leatglózva álltam és gondolkodtam pár másodpercig de Lou a még mindig az övével összekulcsolt kezemet kezdte húzni. Amivel kizökkentett a gondolkodásból. A nappali ugyan olyan fekete és fehér volt mint a többi szoba amit eddig láttam. Harry a hármas kanapén ült középen. Lou pedig leült mellé. Én a másik oldalra  indultam mikor Harry megszólalt.
- Missy, nem akarsz Louis Mellé ülni?
- Öhhhm de, persze. Arrébb mész? - kérdeztem. A "szerelmes pár" közé befurakodó Harryt.
- Nem. - Hát ezen a válszon egy kicsit meghökkentem. Már emeltem volna a hangom mikor Lou megfogta a derekamat és az ölébe húzott.
- Gyere ide hozzám. Sok jó ember kis helyen is elfér. - mondta és megcsókolt. Na hát ez volt amire nem számítottam szóval ösztönösen elhúzódtam Loutól. Harry pedig nevetve nézte végig a szerencsétlenkedésemet.
- Elég kezdők vagytok. Látszik, hogy csak egy hete ismeritek egymást.
- Ennyi idő is elég volt, hogy tudjuk mit akarunk. - tettem csípőre a kezem. Ami kicsit viccesre sikeredett mert még mindig Louis ölében ültem.


Na igen itt a vége a fejezetnek, rövidre sikerült, azért mert sajnos búcsúzok egy hétre és már most sincs túl sok időm. Szóval még írtam volna de nem akartam hogy az olvasóim unatkozzanak a nyári szünet utolsó pár napjában.

Megjegyzések

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ehhez a cselhez kell folyamodnom de mivel nem kommenteltek ezért muszáj megtennem. Csak akkor fogom hozni a következő részt ha az előző bejegyzésre lesz komment. Én ennek függvényében írom a kis sztorimat csak az piszkozat marad és titkos lesz ;´) remélem nincs harag, de nekem is kell a visszajelzés. Tegnap pl. egy olyan blogot olvastam ami még csak 2 részes volt, de volt egy csomó feliratkozás. Bár nekem az is elég ha azt mondjátom, hogy azért nem komiztok mert rossz a sztori, csak szeretnék visszajelzést kapni, mint már mondtam is :D

Puszi Zsófi

8. rész

 8. rész

Köszönöm szépen a kommenteket/kommentet :) Meg is hoztam a 8. részt amiben egy kicsit beindul a főbb esemény és aki eddig azt gondolta, hogy sablonos az most remélem máshogyan kezd el vélekedni. A kövi részt 1 feliratkozás és 1 komi után hozom. Jó olvasást. Remélem tetszeni fog.

- Figyelj, én nem mondom azt, hogy beléd szerettem. De nagyon tetszel és zavar, hogy nem adsz nekem még esélyt se arra, hogy megismerjelek és...
- És mi? És belém szeress? Ezt nem is akarom. Ki vágyik egy popsztárral kapcsolatra?
- Mármint velem? A fél világ.
- Ugyan kérlek. Ők tini lányok és csak azért szeretnek mert jól néztek ki meg jól zenéltek.
- Az akkor is a fél világ.
- Hát én nem vagyok benne abban a fél világban.
- Most még. - mondta kicsit halkabban, majd elmosolyodott.
- Mi?
- Egyértelmű, hogy csak kéreted magadat. Lehetetlen, hogy ellen tudsz nekem állni. - ennél a kijelentésnél egy nagy kő esett le a szívemről. Rájöttem, hogy hogyan pattintsam le Harryt.
- Pedig igaz. Nekem már amúgy is más tetszik.
- Mi? Ki az? - hökkent meg.
- Ja senki csak egy srác. Szóval folytasd csak az ábrándozást, akkor sem fogsz kelleni akárhogyan kérlelsz.- mondtam és gyorsítottam a lépteimen.
- Nem jössz? - kérdeztem az egy helyben lecövekelt Harrytől.
- Nem. Én inkább itt maradok.

Már egy órája a parkban játszottunk mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia Emma.
- Missy, hol vagytok?
- A parkban. Miért?
- Hamarabb haza tudtam jönni a munkából. Lemegyek jó? És akkor mehetsz hamarabb haza. Sőt a héten nem is kell jönni. Szabadnapos vagyok szóval én is tudok rájuk vigyázni.
- Biztosan? Nem akarsz inkább pihenni.
- Nem, de már el is indultam szóval szedelőzködjetek.
Kuncogva raktam le a telefont. Vajon én is ilyen megszállott családanya leszek? Ha egyáltalán leszek valaha is? 

Mire össze szedtem a kicsiket Emma már félúton járt, ahogy oda ért hozzám kifizetett majd ment is tovább a másik irányba én pedig a srácok házai felé vettem az irányt. Tudtam, hogy egymáshoz nagyon közel van a házuk, és mivel Harry címét már tudtam a többiekét nem volt nehéz kitalálni.
Ahogy a 4 egészen hasonló házhoz értem, rögtön tudtam, hogy a Harryé a 2. És Louisal osztozik rajta ami nekem kicsit furcsa... {Larry * szerkesztői megjegyzés} Elő vettem a telefonomat és beütöttem a házszámokat, persze amit elsőnek kihozott a google az nem a térkép volt hanem a sok directioner posztja. Ezek alapján hamar meg is találtam a házat amit kerestem. Becsengettem de senki nem nyitott ajtót szóval meg se gondolva a tetteimet a 2. házba csengettem fel. Louis jött ki.  
- Szia, Mizo. - mosolygott rám. 
- Mizo? Ne csak azt ne. Na de mindegy most nem ezért jöttem. Itt van Niall? - kérdeztem, de még mielőtt Lou válaszolni tudott volna megláttam Harryt kilépni az ajtón. Erre bepánikoltam, nem tudtam mit csináljak. Nem így terveztem ezt az egészet, de így is tartottam magamat a tervhez és átkulcsoltam a kezem Louis nyaka körül... és.... és .... megcsókoltam. Amikor újra kicsit félve ránéztem látszódott a szemében, hogy nem érti mi van. Próbálkoztam  volna neki elkezdeni magyarázkodni de Harry megint félbe szakított.  - Hát ti? - kérdezte és a mutató ujjával oda vissza rám és Louisra bökött. Majd ezt még párszor megismételte.  Segítség kérően néztem Louisra aki szerintem még mindig a csókon rágódott. Már- már bele törődve abba, hogy befuccsolt a jó kis tervem, kezdtem volna Harrynek a magyarázkodást mikor Louis hirtelen átdobta a kezét a derekamon.  - Ne aggódj Hazz. Vigyázok rá. 
- Nem kell, isten ments, akire eddig te vigyáztál mindenki... 
- Nem, Miz nem olyan mint a többiek. - vágott Harry szavába Lou. 
- Tudom, tudom, hogy Miz, nem olyan mint a többiek.  

Harry szemében az elkeseredettség látszott mikor besétált a házba.  
- Köszi Louis. 
- Szívesen.  De mit is? - nevetett majd a hajába túrt.

Verseny

Jelentkeztem egy újabb blogversenyre :) Hátha itt több szerencsével járok ITT a link ha érdekel valakit.  

7. rész

Köszönöm szépen a közel 600 oldalmegjelenítést! Remélem tetszeni fog ez a rész is bár nem sértődnék meg ha mondjuk kapnék visszajelzést és kommentelnétek. Múlthéten láttam, hogy van egy rendszeres olvasóm és valamelyik nap megnéztem, hogy ki az. Én voltam. :D Na szóval iratkozzatok fel, szavazzatok, és legfőképpen komizzatok. Terveztem, hogy írok " kulissza titkokat" szerintetek jó ötlet?

7. rész

-Na most megvagy.
Az ismerős hang teljesen lesokkolt még vissza se tudtam szólni nem, hogy rácsapjam a telefont.
- Itt vagy? Miz?
- Mit szeretnél Zayn?
- Nem Zayn vagyok.
- Na akkor ki?
- Harry Styles ügyvédjét tiszteli személyemben.- mondta - Zayn térj a lényegre-  hallottam a háttérből.- Mr. Styles nem tudja elérni már egy ideje és ez eléggé nyomasztó. 

- Na ne mond. 

- Ne beszéljen velem így! Felső intézményes rendezett alkoszilákisus ügyvéd vagyok.

-Mi?

- Nem fogom és nem is tudom még egyszer elmondani ezt hülyeséget. De kérlek beszéljétek meg. Már napok óta ezen rágódik és gondolom te is. Nem is kell kibékülnötök legalább beszéljétek meg.

- Nem is vesztünk össze. Szimplán olyan mintha nem is találkoztunk volna. És szeretném is, hogy így maradjon.

- Ne már Miz. Csak szeretném, hogyha barátok lennénk. Csak barátok. - szólt bele a telefonba most Harry

- Nem. Nem. Hányszor mondjam, hogy nem? Nem akarok veled találkozni.

- Jó de legalább kijönnél a ház elé?
- Jajj ne. Mondd, hogy nem jöttetek ide.- ezt már valószínű nem hallotta, mert letette a telefont. - Nem mentem ki. Hülye lettem volna. Már amúgy is aludni készültem szóval  felindultam a szobámba. Amikor felértem kicsit elhúztam a függönyt. Láttam a fiúkat ahogy a terasz alatt állnak és a lenti ajtót figyelik. Niallnél egy gitár volt és úgy ült törökülésben a földön. Harry fel-alá járkált egy csokor rózsával. Mindenki ott volt kivéve Liam...

Lefeküdtem aludni de az ajtót nyitva hagytam így hallottam mit beszélnek.
- Harry menjünk, már biztos alszik. Ha eddig nem jött ki ezután se fog.
- Igaza van. Nem érdekled, vedd már észre.
- De, de és ezt ő is tudja csak nem meri bevallani magának.
- Beszéld be magadnak ezeket a hülyeségeket, de akkor is, menjünk már. Mindjárt megfagyok.
- Jézusom mit kerestek ti itt. - hallottam most már Chloé hangját is.
- Ez az ütődött nem képes megérteni, hogy Missyt nem érdekli.
- Fogd már be. - kiáltott rá Niallre Harry. - hol lesz holnap? - kérdezte most Chloét.- nem hiszem, hogy válaszolt neki mert nem sokkal ezután elmentek. Valószínű leoltotta őket. Jól tette kell nekik ide jönni.

*****

A csodás nyári reggelt semmi se ronthatta volna el... gondoltam, amíg munkába nem kellett mennem. A starbucksba szaladtam be egy reggeli jegeskávéért és utána pedig Ashékhkez vettem az irányt.Már csak az apukájuk volt otthon a két kicsivel. A kicsik is Joshnak hívják szóval valószínű, hogy Emmának már a második férje. 

Egész nap jól elvoltunk játszottunk, ebédeltünk. Dél körül pedig leindultunk a parkba a homokozó cuccok kíséretében. Mikor kiléptünk az ajtón a nyári napsütés rögtön magával ragadott. Ez a kedvenc évszakom már kiskorom óta. Bár akkor még az iskola, most meg a barnulás  miatt. De az mindegy is, az a lényeg, hogy imádom ezt a pár hónapot amikor, a pillangók önfeledten repkednek. A gyerekek a tengerben játszanak. Nem is lehet, nem szeretni. Amy és Ash már a parkba igyekezett szóval nagyon kapkodtuk a lábunkat amíg oda nem értünk. Elindultunk egy hűvös helyet keresni a játszótér körül és egyre erősödött az, az érzés, amit már amióta elindultunk érzek. Mintha valaki követne. Nem mertem hátra nézni, szóval túl kellett magam tenni ezen a hülyeségen és tovább menni Amyék után.

Már majdnem oda értünk a kiszemelt helyhez mikor újra feltámadt bennem az az érzés, hogy egyfolytában néz valaki. A kicsik előre szaladtak én pedig ráérősen ballagtam, hátra hátra pillantva de nem láttam semmi gyanúsat. Mikor egy hideg kéz ragadta meg a csuklómat és hátra fordított majd szorosan magához húzott. Nem is mertem kinyitni a szemem. 

-Hé, Miz. Nyugi csak én vagyok.

- Harry, te idióta. a frászt hoztad rám.- üvöltöztem vele majd amilyen erősen csak tudtam a vállába vágtam.

- Jó, jó nyugi. Nem rabollak el, csak meg szeretnék beszélni ezt-azt.
- Ezt-azt? - kérdeztem majd az órámra néztem. Öt percet adok.

- 10?

- 5! És a helyedben én sietnék.

Bocsi, hogy rövid lett, de ezt most visszakapjátok a kommentek miatt. Muhahahaha

A következő rész tartalmából: 

Mi? Ki az? - hökkent meg.
- Ja senki csak egy srác.És ez a te szempontodból lényegtelen.

2. versenyem

Sziasztok! Jelentkeztem egy versenyre a legjobb történet, a legszebb fejléc meg a legjobb trailer kategóriában :) Szurkoljatok, hogy én nyerjek! :D Itt a blog linkje ha ti is szeretnétek jelentkezni: http://myprettydesigner.blogspot.hu/

6. rész

Sziasztok! Már a a lassan 400 oldalmegjelenítésnél járok aminek nagyon örülök bár még dolgozni kell rajta. Remélem, hogy aki benéz annak megtetszik a blog és fel is iratkozik meg esetleg rendszeres olvasóvá válik. A sztorival kapcsolatban annyit mondanék, hogy kicsit félek, hogy sablonosra sikeredett szóval most próbálok 180 fokos fordulatot venni hiszen tényleg elég fura, hogy Miz azt hitte szereti Harryt pedig csak egy pár napja találkoztak, szóval azt ebbe a részben egy kicsit letisztítom. Remélem még több olvasót és talán majd díjakat is tudok szerezni de most nem zavarok ^^ olvassatok és utána komizzatok :)

6. rész

Reggel madarak csicsergésére keltem aminek nagyon örültem, de még így is  fáradtan  és kicsit dörcögve  sétáltam le a nappaliba Cléhez. 

- Szia! - köszönt Chloe. - Valami gond van? Elég gondterheltnek látszol. Főztem teát gyere öntök neked is. - indult a konyha felé, én pedig követtem.

- Kicsit felkavart a tegnapi bejelentésed, meg úgy az egész nap. 

- Miért? nem örülsz, hogy beszéltem velük? 

- De- szabadkoztam a e-t kicsit megnyújtva. - De felesleges volt. nem kellett volna. 

- Jó de egyáltalán miért vagy rá most mérges? Mármint Harryre?  

- Nem tudom, szimplán csak nem jövök ki jól vele ami elég furcsa, mert mielőtt ezt eldöntöttem, azelőtt egy perccel még azt hittem szeretem. 

- Teljesen kizárt. - mondta, majd kiment a nappaliba. 

A tea nagyon finom volt. Rántottát ettem hozzá és kb. 5 perc múlva Clé is csatlakozott egy kisebb füzettel amiben nagyon keresett valamit. 

- Na akkor most mondok 5 kérdést, nagyon, de tényleg nagyon őszintén válaszolj. Oké?

- Teljesen tiszta.

- Érzel valamit mikor vele vagy? Valami mást? 

- Nem, nem hiszem.

- Oké. Milyen színű a szeme?

- Honnan a francból tudjam?
- Jól van na, nyugi. - tette fel a két kezét olyan neménvoltam stílusban.
- Bocsi. Mond tovább
- Hány szám alatt lakik?
- Elegem van ebből a tesztből. Nem tudom, egyiket se tudom.
- Van valamilyen állata? - most már kicsit lenézően néztem Chloéra. -  Akkor nincs. Értem. Ennyi - Ő érez irántad valamit? - kicsit gondolkodnom kellett. Nem tudtam. - Őszintén.
- Fogalmam sincs. Nem, nem hiszem.
- Pont úgy ahogy te sem.
- Mi én sem?
- Lehetetlen, hogy szeresd, semmit nem tudsz róla. Az a csoda, hogy legalább a nevét tudod. - na most nagyon megkönnyebbültem. Egy óriási lélegzetet vettem majd kifújtam.
Huh most már akkor megnyugodtam. Én is gondoltam de nem voltam benne száz százalékig biztos amíg más nem mondta. De most már tuti és lezárhatom ezt a témát. Elég vicces, hogy ezt öt kérdésből ilyen gyorsan és egyszerűen meg tudom állapítani, de ez eléggé egyértelmű, hogy nem lehet olyat szeretni akit nem ismersz. Az elmélkedésből a telefonom hangja zökkentett ki. Beállítottam még tegnap este, hogy fél kilenckor kezdjen el csörögni.
Most nem elegáns helyre megyek szóval nem kellett kicsípnem magam. Egy lenge kicsit buggyos nadrágot vettem fel, hozzá egy fekete spagetti pántos felsőt. A hajamat össze kötöttem és indultam arra a címre ahol a két kisgyerek lakott a szüleivel.

A lépcsőházban nem kellett sokáig keresnem az ajtót mert egy irányból kisbaba sírást hallottam. Egy ideig gondolkoztam, hogy vissza forduljak-e de tartottam magam az ígérethez és mivel kellett a pénz be kopogtam a 23-as ajtón. Egy szőke. Kicsit nyúzottnak tűnő, vékony nő nyitott ajtót.
- Szia, Missy ugye? Én Emma vagyok. Gyere csak be. Amy és Ashton már nagyon várnak. - mondta és a két kisgyerekre mutatott. Amy, a kislány épp akkor hagyhatta abba a zokogást, mert kisírt szemekkel ült a babaágyban ami a nappaliba volt kitolva. Ashton pedig az apukája lábába kapaszkodott aki éppen elmenni készült.
- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.

***

Huh ez a nap se volt egyszerű. Megtanultam tejpépet csinálni. Tejet forralni. Fürdetni. Sőt még pisilni is segítettem többször is. Ja meg persze vagy 30 új, futkározós és térdepelős játékot is tudok. A kicsik nem utálnak, épp a ellenkezője. Imádnak és ez több oldalról is hátrány. Nem engednek haza, veszekednek, hogy kivel játsszak és még sorolhatnám. De ezeket mindet leszámítva irtó aranyosak és nincs több dolgom velük mint más dadusnak lenne. 

Mikor Emma haza ért én el indultam Chloé munkahelye felé, hogy ott várjam meg amíg végez majd együtt menjünk el valahova de út közben már majdnem össze estem a fáradtságtól szóval haza mentem. otthon megdöbbenve jöttem rá, hogy a telefonomat reggel az egész táskámmal itthon hagytam. Fel se tűnt. Volt 6 nem fogadott hívásom Harrytől és 2 Clétől. Chloét vissza akartam hívni de Harryt inkább hagytam hagy hívogasson nem különösebben akartam vele beszélni. Nem volt mit megvitatnunk. Chloé pedig mielőtt hívni akartam egy másodperccel lépett be az ajtón szóval személyesen egy kávé mellett vitattuk meg a mai napi fejleményeket. Én elmeséltem a kicsiket ő pedig elújságolta, hogy kapott egy új szerződést meg is mutatott pár képet amit a stúdióban csináltak. Nagyon ügyesen modellkedik. Mire ezt mindet megbeszéltük már új, 18 nem fogadottam volt. Sőt, már másik négy szám is hívott. Ezeket se vettem fel mert valószínű, hogy a banda számairól hívott Harry. 

Mire megfürödtem és hajat mostam már majdnem 23.00 volt szóval az ágyba indultam. Addigra majdnem 50 nem fogadottam volt de biztos voltam benne, hogy akármilyen sürgős is nem akarok Harrynek magyarázkodni és az ő magyarázata sem érdekel. Levettem a hangerőt nullára és lefeküdtem aludni. 

Reggelre kerek 100 nem fogadott hívás volt a telómon, szóval úgy döntöttem itthon hagyom a telefonomat. De csak úgy teljesen véletlen. 

***

A mai napom is hasonlóan telt mint a tegnapi. Harry 100 hívásnál feladta. Amyvel és Ashel kimentünk a parkba pár órára. Holnap nem kell dolgozni mennem szóval már tervezgetek. Kb. ennyi újdonság volt a napomban. Igen, eléggé unalmas vagyok. Nem is értem a kerek 100 hívásnak az értelmét. Miért akarhatott vajon Harry ennyire beszélni velem? Most is a telefonommal játszottam azt várva, hogy Chloé haza jöjjön mikor az csengeni kezdett. A többi négy számot már elmentettem Ne vedd fel 1, Ne vedd fel 2, Ne vedd fel 3 és ne vedd fel 4 néven szóval nem a fiúk hívtak ezért meggondolás nélkül végig húztam az ujjam a zöld telefonon, hogy fel tudjam venni.

- Na most megvagy.